Egy új vizsgálat eredményei szerint az allopurinol még 5 évvel a kezelés megkezdése után sem növeli a köszvényes és krónikus vesebetegségben szenvedők halálozását.

Egy új vizsgálat szerint az allopurinol ugyanolyan hatékony volt köszvényben még 3. stádiumú krónikus vesebetegségben szenvedők esetén is.

A tünetmentes hyperuricaemia szerepet játszik az idült vesebetegség kialakulásában és progressziójában. A hatékony húgysavcsökkentő kezelés ellenére  a vesefunkció-romlás üteme nem csökkent a középkorú, hosszan fennálló 1-es típusú diabetesben szenvedő, nephropathiás, valamint proteinuriás, CKD-3-4-es stádiumú betegek körében. 

A köszvényes roham provokálásáért számos befolyásolható és nem befolyásol­ható tényező tehető felelőssé. Gyakran nem egy kiváltó ok, hanem ezek kom­binációja vezet az ízületi gyulladás kialakulásához. 

A köszvény és a kardiovaszkuláris (CV) kockázat mechanizmusainak ös­szefüggése multifaktoriális; a hyperurikaemia, a xantin-oxidáz (XO) enzim, az oxidatív stressz és a krónikus gyulladás egyaránt patogenetikai szerep­pel bír. A randomizált kontrollált vizsgálatok metaanalízisei az allopurinol kedvező CV hatásairól számolnak be, de kevés magas kvalitású vizsgálat elemzi a köszvényes vagy hyperurikaemiás betegek húgysavcsökkentő kezelésének CV hatásait. A CARES vizsgálat a febuxostat és az allopurinol CV biztonságosságát veti össze köszvényes betegeken. Összefoglalónkban a húgysavcsökkentő terápiák CV hatásaira vonatkozó evidenciákat és az ezekkel kapcsolatos összehasonlító vizsgálatokat mutatjuk be.

A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

Egy 16.000 személy genetikai és táplálkozási adatainak meta-analízise szerint hibás az a feltételezés, hogy a köszvény leginkább a táplálkozás következménye lenne. 

A súlyos és progresszív betegségként kezelendő köszvény terápiájában je­lentős változások léptek életbe. A tartós urátcsökkentő kezelést meghatáro­zott célérték alapján (súlyosságtól függően 360 vagy 300 μmol/l) végezzük, melynek része a rendszeres laboratóriumi monitorozás és szükség szerint a terápia módosítása. A jelenleg rendelkezésre álló és a patomechanizmus jobb megértése nyomán a jövőben várható gyógyszeres terápiák érdemi áttörést jelenthetnek a sokszor alulkezelt betegségben mind mozgásszervi szempontból, mind a komorbiditások terén.

BEVEZETÉS
A tumorlízis szindrómát (TLS) először 1929-ben írta le Bedrna és Polcák, egy olyan metabolikus állapotként, melyet a malignus sejtek szétesése okoz. A malignus hematológiai betegség miatt kezelést kapók 3–6%-át érinti, de következményei súlyosak: életveszélyes állapotot is eredményezhet (heveny veseelégtelenség, szívritmuszavar és idegrendszeri görcsök alakulhatnak ki). A betegek kb. harmada dialízisre szorul, a mortalitás 15%-os! Emiatt a legfontosabb a kockázatnak kitett betegek felismerése és a TLS megelőzése.

Bevezetés
A köszvény gyakorisága az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott, és napjainkban férfiak és nők esetén egyaránt az ízületi gyulladások leggyakoribb formáját képezi, ezért különösen fontos a kórkép pontos differenciáldiagnózisa. Jelenleg diagnosztizálásának egyetlen biztos módja az ízületi folyadék (ÍF) vagy a szöveti aspirátum húgysavkristály-(nátrium-urát-) lerakódásainak azonosítása, azonban problémát jelent, hogy gyakran nehéz a mintavétel a kisízületekből, továbbá gyenge a minták elemzésére használt polarizáló mikroszkópos vizsgálat megbízhatósága. Bongartz és munkatársai vizsgálatának célja az volt, hogy megállapítsák, milyen pontossággal diagnosztizálja a kétcsöves (kettős energiájú, dual-energy) CT (DECT) a köszvényt, és feltárják, hogy a jelenleg használatos módszerhez képest (az ÍF polarizáló mikroszkópos vizsgálata) előnyt biztosít-e a DECT alkalmazása a klinikai döntéshozatalban.